Múlik az idő

Már napok óta örömmel tanulmányozod az ökleidet, Simon. Forgatod őket ide-oda s közben hangosan prüttyögsz, hogy a nyálad patakként folyik végig a nyakadon. Tegnap óta arra is rájöttél, hogy a játszószőnyeg levegőben lógó figuráit meg tudod lökdösni. És ami a kedvencem: az amúgy sem problémamentes szoptatást megszakítod azzal, hogy hosszas koncentrálás után megfogod a melltartó pántomat és kihúzod vagy egy méterre 🙂 Láthatóan tetszik Neked az új tudományod.
Próbálkozol a hasra fordulással is. De mivel kis duci vagy, ez nem megy olyan könnyen. Pedig felemeled a lábaidat, még a kezeddel a térdednél bele is kapaszkodsz a nadrágodba és próbálod magad oldalra lendíteni. Olykor sikerül, máskor nem. Hason fekve gyönyörűen kúszol előre hernyómozgással, gyűrődve hurcolva magad alatt mindent, ami az utadba kerül…
Sámuel pedig egyre többet beszél. Új szavak költöztek be a szájadba, mint az:
ennnni (enni)
asz (alszik)
hozs (hozom, hozzad, hoz)
maszi (maci)
ű (ül)
Ezen kívül rendkívül aranyosan közlöd velem, ha meglátod magadat egy fotón, tükörben, hogy ‘te!’. Na igen, mivel mindig úgy mondtam Neked, hogy ez itt anya/Apa, ez pedig Te! Így aztán az a Kisfiú, aki Rád hasonlít, Ő a Te 🙂 Kíváncsi vagyok mikor fogsz ráeszmélni, hogy ki is a Te 🙂

Névnapos Simonom

Isten éltessen neved napja alkalmából Kisfiam!

Csak egy átlagos nap

Ma továbbképzés miatt nem volt ovi, így muszáj voltam mindkettőtöket magammal vinni. Mivel volt pár elintézendő dolgom.
Persze Ti hoztátok a formátokat, csak, hogy ma se ússzam meg leizzadás nélkül. Ezt már éjjel elkezdtétek.
Sámuel éjfélkor és hajnali ötkor üvöltö hangon közli, hogy hamhamm! Mert ugye vacsoránál csak csipegettél, állítólag nem voltál éhes. Ilyenkor mindig megfogadom, hogy nem adok éjjel enni, egyszer csak rájösz, hogy vacsoránál kell(ene) jóllakni. De hát akkor végkimerülésig sírsz… Simon pedig óránként ébresztett, hogy szopizna. Így ca két óra alvás után vágtam neki a mai napnak. Reggel minden folytatódott…
Sámuel, Te nem akartál reggelizni. Pedig volt választás és másfél órád volt enni. Annyi ideig próbáltam ugyanis Simont megszoptatni. De hát drága Simonkám csak prüttyögött, nevetgélt szopi helyett. Így aztán 9:30-kor elindultunk autóval a 15 percre lévő településre. Simon elaludt, Sámuel nézelődött. Iszonyú szél fújt és lógott az eső lába. De hát amit el kell intéznem, azt el kell.
Mire beértünk a gyógyszertárba, addigra Simon teli torokból üvöltött. Éhség. Pedig reggel 7 óta próbáltalak etetni Kisfiam, kisebb-nagyobb sikerrel. Persze okos nyugdíjas bácsi rögtön tudta, hogy ha picit megcsípkedi az arcodat, az segít… Így aztán még jobban üvöltöttél. Sámuel persze átment csigába, aki alig bírja vonszolni magát. Csak, hogy húzza az időt. Közben elkezdett szakadni az eső. Így aztán egyik kezemmel Simont toltam a babakocsiban, másikban a hadakozó Sámuelt tartottam, a harmadikkal nyitottam a kocsit… Eközben folyt a dzsekimen az eső, alatta meg az izzadtság. Természetesen a mellénk parkoló autó úgy állt be, hogy még véletlenül se tudjam arról az oldalról berakni a gyerekeket. Azt sem tudom a sofőr hogyan szállt ki az autóból, biztosan papírvékony ember és vak is, hogy nem látta a gyerekülést…
S hogy a hazafelé vezető úton se feledkezzek meg arról, hogy anya vagyok, Simonka, Te rekedtre üvöltötted magad, Sámuel pedig a szokásos halálra vált sírós hangján skandálta, hogy ‘hamhamm! Ennnnni!’
Most már végre itthon vagyunk.
Simon üvölt, sehogysem jó, azok a fránya fogak! Sámuel persze nem hajlandó ebédelni – illetve azt nem, ami az ebéd, de ő sosem azt akarja enni…
És most itt ülök a kanapén az őrjöngő gyerekeim mellett és életemben először nevetek magunkon.
Igen. Ilyen egy átlagos család átlagos napja.

To! Topá, topppppáá, tottoppá! Dobá, dobbbbá!

Ezt kiabálod mostanában játék közben, Sámuel. Hogy mit jelent, arról fogalmunk sincs, mert ezt mindenre mondod, nincs konkrét helyzet, amikor használod.
Ezen felül kezdesz egyszerű mondatokat formálni. Fogod a lego macit, odahozod hozzám a legoautót, amin lego cica már ott ül. És miközben ráteszed macit az autóra, közlöd velem, hogy ‘maszi, tittisz ű!’
Igen, maci és cica ül az autón 🙂

A pici és a nagy

Pár hete sokszor mutogatsz nekem különböző autókerekeket, autókat Sámuel. És mivel mind más méretűek, így sokszor mondtam Neked, például, hogy a mi autónk pici, amikor egy teherautó mellett álltunk a sorban. S hogy a teherautó nagy. Vagy az autós könyvedben a bicikli kereke pici, a kamioné nagy. És a játékautóid közül a matchbox pici, a tűzoltó autód nagy. Hogy anya nagy, Te és Simon pici vagytok.
Ma ismét segítettél főzni és közben odaadtam a zacskócsipeszeket, hogy rakd rendbe – nem titkolt hátsó szándék vezérelt, hogy ne szedegesd ki a fagyasztott húsdarabokat a serpenyőből. Te szépen elkezdted a kis kosárból kipakolni a csipeszeket. Legfelül a nagy méretűek voltak, s mikor a kisebbekre rátaláltál, örömmel felnevettél és diadalittasan felmutattad. Mire én megszólaltam, hogy jé, megtaláltad a piciket!
És ekkor mi történt? Ó, Kisfiam, nem tudtam, hogy Te érted! Hogy már tudod, mit jelent ez a két szó.
A másik kezedbe vetted az egyik nagyobb méretű zacskócsipeszt és felmutatva megszólaltál: NA!
Nagy! Igen! Láttam a szemedben a boldogságot, hogy most már tudod, mi a pici és mi a nagy.
Annyira örültél neki, én pedig teljesen el voltam varázsolva Tőled. Hogy milyen okos az én Kisfiam!
💕

Fogzás

És nyálzás, éjjel 40 percenként ébredés és ma egész nap nyűglődés, sírás…
De azért mosolyogtál is néha

Megoldás (?)

Simon, Simon, édes Kisfiam.
Anya töretlenül kereste a megfelelő megoldást a szopizásra. Hogy végre jó legyen, levegőtlen és boldog teli pocak.
Így aztán, sok-sok internetes keresés és más szülőkkel való eszmecsere nyomán úgy érzem, megtaláltam.
Tegnap el is kezdtük megszokni.
Vettem mellpumpát és egy olyan speciális cumit a cumisüvegre, ami nem okoz cumizavart. Bár, mivel Te alapvetően rossz technikával szopizol, Nálad nem is igazán okozhat. Illetve a lehetőségekhez mérten Te a legjobb technikát alkalmazod, csak ugye az a normális, szabályos szopitól eltér.
Szóval adott egy cumi, amin hatalmas lyuk van – azért, hogy ugyanolyan laposra és könnyen összeharapható, összepréselhető legyen, mint a mellbimbó. Aztán, a cumisüvegből csak akkor indul el a tej, ha vákuumot csinálsz és megszívod. És amilyen erővel szívod, annak megfelelő mennyiségű tejcsi jön. Ahogyan egy normálisan működő anyamellnél is (csak ugye az enyém nem az). Tehát ebből tudsz egyenletes tempóban, fuldoklás nélkül szopizni.
Tegnap ki is próbáltuk. Szépen kifejtem annyira a mellem, hogy megszűnjön a slag-effekt. Aztán a kifejt tejcsit (ca 100 ml volt) odaadtam cumisüvegből. Gondoltam, hogy nem lesz rögtön szerelem. De, hogy az első pillanattól ordítani fogsz, s így esély sem volt arra, hogy rájöjj: finom tejcsi van az üvegben, azt nem gondoltam volna. Ma megismételtük és ma már érdeklődtél (jobban mondva rettenetesen éhes voltál). Nagyon sokára sikerült csak vákuumot csinálnod és meg is ijedtél, mikor elindult a szádba a tejcsi. Viszont így már tudtad végre, miről is van szó. És annyira, de annyira igyekeztél!  De nem olyan egyszerű megtanulni a helyes szopási technikát. Mert ahhoz, hogy ebből ehess, az kell.
Viszont most végre láttam, hogyan eszel. Hogy miként deformálta el a születetten jó tudásodat a kettőnk természeti adottsága. Tökéletesen látszott a cumi átlátszósága miatt a tökéletlenség.
Először is, nem a szád közepén tartod a mellbimbóm, hanem kicsit oldalt – gondolom így eleve elszorítva tartod kicsit a tejcsatornákat. Aztán, a nyelvecskédet nem alá teszed, hanem elé! Ami a cumi esetében azt jelenti, hogy bedugtad a lyukba 🙂  Valószínűleg ezzel tapasztod be, amikor elindul a slagozás. És végül, hogy rágod a mellbimbóm tövét, ügyelve rá, hogy még véletlenül se kapj be a bimbóudvarból semennyit. Ezt pedig azért csinálhatod így, mert így kisebb mértékben jön a tej, nem kapod azonnal torokra, és hamarabb el tudod rántani a fejed, ha mégsem tudnád megállítani az tejözönlést.
Egyszóval borzalmas. És az is az volt, hogy mennyire bedühödtél a cumin, amikor véletlenül sikerült szopizni belőle, s aztán ugye nem jött több, nem ömlött magától a szádba a vacsora, ahogy megszoktad. De azért cirka 20 ml-t sikerült nagy nehezen kienned belőle.
És most itt fekszel az ölemben, békésen cicizel, olykor-olykor óvatosan vákuumot szívsz, hiszen már nem ömlik a tejcsi, kifejtem ismét az ömlést. És Te, drága Kisfiam, végre – életedben először – komfortszopizol.
Csak cumizod a mellem, anélkül, hogy egy csepp tejcsi is jönne belőle. És soha eddig még nem láttam ilyennek az arcod.
Csak ülök a félhomályban, nézem ezt a földöntúli boldogságot, kiegyensúlyozottságot az arcodon. És nem értem, miért vártam eddig. Hogy miért hittem azt, hogy amit az Alkotó elaránytalanított, azt majd az idő kiküszöböli.
Bízom benne, hogy lassan megtanulod, hogyan egyél helyesen a cumiból, és akkor végre lesz helyes technikával cicizés, maratoni hosszúságú komfortszopi. Mert ez testednek-lelkednek táplálék. És amíg ömlik a tejem és Téged ez zavar az evésben, addig marad az, hogy picit kifejem, azt megeszed cumiból – hiszen a mennyiségre szükséged van – és aztán megkapod a cicit, hogy azt is teljesen kiszopizd.
Azért is fontos, hogy megtanulj helyesen szopizni, mert ugye így a nyelési technikád is abnormális. Ami a hozzátáplálásnál igencsak veszélyes lehet. Erre konkrétan a tegnapi babaúszás során derült fény. Hogy hogyan? Nos, hason fekve a vízen, Te automatikusan mindig alá akartál merülni. Ami ugye azzal járt, hogy a Te figyelmetlen anyád rosszkor fordított a hátadra és vizet nyeltél. Amit nem tudtál felköhögni. Hallottam a néma pumpálást, ahogy a levegő se ki, se be. S mivel nem ment be, nem tudtál miből köhögni. Isteni szerencse, hogy az oktatónk egyben a megye csecsemő és kisgyermek elsősegélynyújtás tanfolyam oktatója is. Így megkértem, segítsen. Persze a többi szülő nagyon megrémült, én pedig izzadtam az idegességtől, ami szerencsére nem látszott a vízben. Elég hosszú időbe telt, mire újra gond nélkül levegőt tudtál venni. Ezután megemlítettem fél szóval Carinának, hogy hát igen, a szoptatással is gondok vannak. Innentől egy darabig ott maradt mellettünk és figyelt Téged Kisfiam, hogy minden rendben van-e, így folytattuk az úszást tovább. Aztán óra után odajött hozzánk és beszélgettünk a szopis gondról. És akkor mondta, hogy vigyázzunk majd később a hozzátáplálásnál, mert a rossz szopi miatt rossz nyelési technika alakul ki, és automatikusan jön a pánik, ha félrenyel. Csakhogy, míg a tejcsi folyékony, a pépek, darabosabb ételek nem, azt fel kell tudni köhögni, különben baj lehet.
Úgyhogy MUSZÁJ megtanulnod helyesen szopizni és megszoknod, megszeretned picit a Medela Calma cumit. Nekem pedig, úgy látom, nem árt elvégeznem ezt a spéci elsősegély tanfolyamot…

Gömbölyű boldogság

Csak Te és én és a víz. Csak Téged láttalak, öleltelek, Téged tartott hátán a lágyan hullámzó langyos víz.
S Te megbíztál benne, hátadra feküdtél és fülig süllyedtél az emlékezésbe. Tested magzatpózba húztad, két öklödet rágcsáltad, feküdtél a hátadon, lágyan ringatózva és közben néztél. Közben kék szemeddel néztél, nyugalom, béke, az ősjó…
Ilyen volt az első igazi találkozásod a vízzel, Simon, a mai babaúszáson.
S ha hasra fektettelek, azonnal merültél volna alá. Nem, nem, mint a kő! Hanem, mint egy pici, puha, mosolygós hal, aki úszni tud, akar és szeret.
Mennyit jelent az idő!
Most éreztem csak.
Hogy Te három hónaposan, ebihali léted még nem feledve úszol. Míg Sámuel hét hónaposan, épp elfeledve azt kezdte…

Mindennél jobban 💜

Bili

Este hat.
Sámuel egyértelműen jelzi, hogy le akar menni az alsó szintre: teljes erővel rángatja a lépcsőlejáratot védő rácsot.
Ő akar egyedül lejönni, ahogy Papó tanította Neki a nyáron. Hátrafelé mászva, mint a rákok.
Apa araszol elől, aztán Sámuel rákmódra, majd én, ölemben az alvó Simonnal.
Kiváncsi voltam, mit akar itt lent.
Mutogatja a bilit, wc-t, kádat.
Apa kérdezi, kakilni kell?
Nem!
De azért engeded, hogy lehúzza a pelust és ráültessen a bilire.
Sámuel trónol és rendelkezik:
kell a bilizésről mesélő könyv nézegetni. Aztán ‘físz!’, szól az újabb utasítás Apának.
Így aztán a bilin ülve iszogat. Időnként feláll, megnézi a bilit.
Egyszer csak hallani, valami csorog.
Sámuel ül nyugodtan, mintha mindig is így csinálta volna. Majd dolga végeztével feláll és rámutat a pisire a biliben: ‘físz!’
Nem, ez nem víz, ez pisi.
Javít ki Apa és mindketten elkezdünk dicsérni, milyen nagyon ügyes vagy.
Te pedig állsz ott félcsupaszon, lógó bodyban és nem érted. Ugyan mi ebben a különleges? Pisilni kellett, szóltam, lejöttünk és belepisiltem a bilibe – ezt tükrözi az arckifejezésed.

Aztán fürdeni akartál, majd vacsorázni. És végül este hétre az én Fiam (mert ilyenkor az ENYÉM 🙂 ) pizsamában, lefekvéshez elkészülve játszik még egy kicsit. És mindezt magától, anélkül, hogy mi bármit is szóltunk volna….